A korábbi Vasúti Járművek Tanszék története

1951-ben, a Közlekedési Műszaki Egyetem megalakulásától kezdve az intézmény keretein belül a vasúti járművek szerkezettana, dinamikája, energetikája és üzeme témakörökben átfogó képzési tevékenység folyt. A kar szolnoki időszakában a Vasúti Géptan I. Tanszékén folyt a műszaki alaptudományi és vasútgépészeti szaktudományi képzés. 1954-ben a tanszék neve Vontatási Tanszékre változott.

1963-ban a tanszék neve ismét módosult és Vasúti Járművek Tanszék néven folytatta az oktatói és kutatói munkát, a kar ekkor már Szolnokról Budapestre költözött, és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetembe (az ÉKME-be) integrálódott harmadik karként, mint Közlekedési Üzemmérnöki Kar működött tovább.

Az 1967-es minisztériumi döntés értelmében az ÉKME és a BME egyesült, és az új intézmény felvette a Budapesti Műszaki Egyetem nevet. Az egyesítési folyamat során a kari struktúra megmaradt, de sor került szakmai profilrendezésre. A Közlekedési Üzemmérnöki Kar neve Közlekedésmérnöki Karra változott. A karok közötti profilrendezés során többek között a Gépészmérnöki Karon megszüntették a Vasúti Géptan Tanszéket, ahonnan két oktató átkerült a Közlekedésmérnöki Karon már működő Vasúti Járművek Tanszék állományába. A tanszék a kar mindhárom szakán alaptárgyi, a járműgépész szakon és a közlekedési szakon pedig vasútgépészeti szaktárgyak oktatásával vette ki a részét.

1979-ben megalakult a Járműgépészeti Intézet, ettől kezdve intézeti tanszékként működött tovább a Vasúti Járművek Tanszék, együttműködve az intézetbe integrált Gépjárművek Tanszékkel és az Aero- és Termotechnika Tanszékkel.

Az 1990-évi rendszerváltás után az egyetemen változási tendenciaként elkezdődött a korábbi intézetek visszabontása. 1995-ben karunk is megszüntette az intézeteket. Így a Vasúti Járművek Tanszék korábbi szakmai profiljának megtartva és a járműrendszeranalízis szakterületén profilját megerősítve 2011-ig ismét önálló tanszékként folytatta oktatási és kutatási tevékenységét az időközben megváltozott nevű Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karon.

2011-ben a szakmai profil jelzett változása és bővülése következtében a BME Szenátusának döntése alapján tanszék neve Vasúti Járművek és Járműrendszeranalízis Tanszékre változott.

2012-ben az egyetemi tendenciák ismét az integráció felé fordultak, így a Karon feltételezett gazdasági előnyök kiaknázására tanszék összevonásokra került sor. 2013 január 1-jén megalakult a több szakmát integráló Vasúti Járművek, Repülőgépek és Hajók Tanszék.

Tekintettel a hazai vasúti járműfejlesztés és gyártás kormányzati elhatározás alapú megerősödésére és az ezzel kapcsolatos szakirányú mérnökkibocsátás biztosítására, kormányzati igény lépett fel a vasúti járműtechnikai és járműrendszeranalízis képzésre és kutatásra alkalmas, önálló tanszék kialakítására.

2021-től a Kari Tanács 2020-as döntése értelmében a tanszék ismét önálló Vasúti Járművek és Járműrendszeranalízis Tanszékként működik. Korábbi oktatási és kutatási profilja bővült a mechanika és a járműelemek tárgyak és a kapcsolódó kutatási területek integrálásával.

A korábbi Járműelemek és Jármű-szerkezetanalízis Tanszék története

A Közlekedési Műszaki Egyetem szolnoki időszakában, az 1952-53 tanév második felében megindult a Gépelemek tantárgy oktatása a Gépelemek Tanszék megalapításával. A kezdeti tanterv 4 óra előadást és 4 óra gyakorlatot írt elő, ezeket a foglalkozásokat egy meghívott előadó és egy főállású oktató tartotta. Az újonnan beindított egyetem és ezen belül a Gépelemek tantárgy hallgatói között igen sok kiváló képességű és szorgalmas fiatal volt, akik végzés után jó képzettségű közlekedésmérnökként kapcsolódtak be különböző munkahelyekre a közlekedés területén.

A tanszék vezetője dr. Silbersdorf László lett. A tanszék különböző elnevezések után (Vasúti Géptan II., Rakodásgépesítés) Mechanika-Gépelemek Tanszék néven végezte oktatói munkáját.

1955-től a tanszék eddigi oktatási-kutatási feladatát megtartva a Közlekedésüzemmérnöki Kar keretében működött tovább. A szervezési tevékenységgel párhuzamosan haladt előre az új tanterv kidolgozása, amely a tanszék szempontjából jelentős óraszámnövekedést eredményezett. Ez oktatói létszám növekedését is jelentette, továbbá szükséges volt ipari szakemberek oktatásba való bevonása, külső óraadóként. A tanszék most már műhellyel és laboratóriummal is rendelkezett, így tanszéki „mechanikus” alkalmazására is lehetőség nyílt.

Az egyetem karai közötti szervezeti változások következtében számos új tanszék szerveződött. 1969-ben a Gépelemek témakör művelésére is önálló Gépelemek Tanszék jött létre, dr. Zsáry Árpád vezetésével.

A megnövekedett oktatási volumennel párhuzamosan a tanszék tudományos munkája és ipari kapcsolatai is megerősödtek. Átmenetileg 1976-ban beindult a Hajózási főiskolai szak, néhány évig mindhárom szakon, a későbbiekben csak a hajógépész ágazaton. A tanszék munkássága minden területen megerősödött, a létszám a műhely és adminisztratív dolgozókkal együtt mintegy 25 főre emelkedett. A több mint egy évtizedes nyugodt fejlődés után ismét költözés várt a tanszékre. Az 1982-83 közötti átmeneti állapot után végül is a tanszék az újonnan épült Z-épületbe költözött.

A tanszék életében változás következett be 1987-ben, amikor is dr. Zsáry Árpád 18 éves tanszékvezetői munkáját dr. Hantos Tibor vette át. Az országos jellegű gazdasági változások az egyetem és vele együtt a tanszék életét is befolyásolták a következő években, nagyarányú oktatási, módszertani változások következtek be. Ezek lényege a moduláris tanterv kidolgozása és az oktatás kredit rendszerű átszervezése volt.

A tanszék vezetését 1996-tól dr. Márialigeti János egyetemi tanár vette át. A tanszéki kutatásokhoz kapcsolódóan erősödött a tanszék doktorandusz képzésben való részvétele, valamint nőtt a tanszék diplomatervezőinek száma. Mind az oktató, mind a kutatómunkában folyamatosan erősödött a járműipari profil, így a tanszék 2000-ben, a tényleges tanszéki tevékenységet jobban kifejező Járműelemek és Hajtások Tanszék nevet vette fel.

A 2000-es évektől kezdve a tanszéki sikeresen kapcsolódott be az egyetem és kar angol, francia, valamint német nyelvű képzésébe. Erősödtek a kapcsolatok francia, angol és német egyetemekkel.

A tanszék vezetését 2007-ben Dr. Eleőd András vette át, amely időszak egybe esett az áttéréssel az osztatlan 5 éves képzésről az osztott, BSc-MSc rendszerű 5,5 éves képzésre.

A 2008-as válság rendkívül erős hatással volt a járműiparra és ezen keresztül a tanszék helyzetére. 2012 folyamán a kar racionalizálta szervezeti felépítését. Ennek eredményeként a Járműelemek és Hajtások Tanszéket összevonta a Járműváz-és Könnyűszerkezetek tanszékkel.

A 2013-tól a tanszéki közösség az újonnan létrejött Járműelemek és Jármű-szerkezetanalízis Tanszék keretében folytatta a munkát, Dr. Szőke Dezső vezetésével. A tanszék a kar több tanszékével együtt 2013-ban átköltözött a Z épületből a frissen felújított St épületbe.

A tanszék vezetését 2015-től Dr. Lovas László vette át, a helyettes Dr. Béda Péter lett. Elkezdődött a mechanika tárgycsoport tantárgyainak felülvizsgálata. Elindult a Mechanika tanszékrész Járműfelépítmény tervező szakiránya, először BSc majd MSc szinten.

Az évek során a tanszék Dr. Borbás Lajos által alapított biomechanikai profilja egyre markánsabb lett. Több kutató bekapcsolódott a munkába, számos publikáció jelent meg, diplomatervek készültek.

Az új technológiák is teret kaptak. A tanszék 3D nyomtató gépparkja 2015 év végével alakult ki, részben ipari, részben kari segítséggel. A műanyaggal dolgozó 3D nyomtatás sikeresen stimulálta a biomechanikai kutatásokat.

2021-től a tanszéki közösség az újonnan létrejött a Vasúti Járművek és Járműrendszeranalízis Tanszék keretein belül folytatja a mechanika, műszaki ábrázolás és járműelemek tudományterületek oktatását, kutatását.